Mellnagyobbítás – 3. rész – Hova kerüljön az implantátum?

Sokan úgy képzelik, hogy az implantátum behelyezése egy egyszerű feladat: készítünk egy metszést a mell környékén valahol, azon keresztül betesszük az implantátumot a helyére és visszavarrjuk a metszést. Ez a „folyamatleírás” végtelenül leegyszerűsítve nagyjából fedi is a műtéti folyamatot, de nem árt tudni pár dolgot, mielőtt a részletekről beszélünk.

Egy mellnagyobbító műtét előkészítése során több kérdést kell átgondolni, eldönteni (nem biztos, hogy az alábbi sorrendben):

1. mekkora legyen az implantátum mérete
2. milyen típusú implantátum kerüljön behelyezésre (töltőanyag, forma)
3. hova kerüljön az implantátum – izom alá vagy izom fölé
4. hova kerüljön a metszés

Alábbi cikk az implantátum behelyezésének, elhelyezkedésének pontos kiválasztási menetét foglalja össze.

Az implantátum behelyezéséről

Az implantátumnak helyet kell készíteni. A bemetszést követően a sebész előkészít egy „zsebet”, ami az implantátum méretének és formájának meg kell, hogy feleljen. Ebbe helyezi be az implantátumot. Előző cikkemben már rávilágítottam, hogy amennyiben csepp alakú implantátumot használunk (és a személyre szabottabb megoldások érdekében ez gyakoribb megoldás), az implantátum szélessége és hossza eltérő, így a hely kialakításakor gondosan kell eljárni. Ne legyen sem szűk, sem túl nagy az üreg – mivel utóbbi esetben az implantátum könnyebben elmozog – és természetesen megfeleljen a pozíció az előzetes terveknek, hogy az implantátum pontosan úgy helyezkedjen el, ahogyan az elvárható. És mitől függ, hogy hova kerül az implantátum?

Milyen lehetőségek vannak, hova kerülhet az implantátum?

A 2 leggyakoribb elhelyezkedés az izom feletti, szaknyelven „mirigy alatti”, illetve a részben izom alatti (dual plane). Előbbi esetében az implantátum közvetlenül a mirigyállomány alá kerül, a mellizmot a behelyezés nem érinti. A részben izom alatti elhelyezkedésnél az mellizom az implantátum felső részét takarja, körülbelül a mellbimbó vonaláig, az alsó részen azonban csak a mirigyállomány biztosít fedést.  Vannak köztes megoldások is, de azokat ritkán, különleges esetekben használjuk.

Előnyök és hátrányok

Az izom feletti elhelyezés utáni gyógyulási folyamat kevesebb fájdalommal jár, mivel az izmot nem bolygatja meg a beavatkozás, csak a bőrt és a mirigyeket. Ugyanakkor ez a behelyezési mód csak akkor működik igazán jól hosszú távon, ha van elegendő mennyiségű mirigyállomány, ami takarja az implantátumot. Mellnagyobbítás tervezésekor emiatt fokozottan figyelembe kell venni, mennyi a mirigyállomány – ennek megítélése szakmai feladat.  Sokat nem tudják, hogy az implantátum és a mell hatnak egymásra, az implantátum is hat a mell állományára, így a behelyezést követő években az azt fedő, behelyezéskor még akár elegendőnek tűnő mirigyállomány is elvékonyodhat. Ilyenkor az implantátum széle nem csak tapintható, de sokszor látható is lesz, gyakoribb a hullámosodás, ami korrekciós műtétet igényelhet idővel.

Emiatt javasoljuk megfelelő esetben a részben izom alatti, „dual plane” elhelyezést, mely nem csak természetesebb megjelenést, hanem tartósabb formai eredményt is biztosíthat. Ilyenkor több szövet fedi az implantátumot, természetesebb az elért hatás

Cikksorozatom befejező részében a mellnagyobbítás hegeinek tervezésével, a metszések helyzetével és a lehetséges megoldásokkal szeretném megismertetni Önöket. Számítok további szíves figyelmükre, és kérdés esetén állok rendelkezésükre. Időpontkérés, konzultációs lehetőség itt.