blog-img

Mellnagyobbítás– 4. rész – Hova kerüljön a bemetszés?

Előző cikkeim során áttekintettük az implantátumok fajtáit, formáit, méreteit, beszéltünk arról, hova kerüljön az implantátum, de nem érintettünk még egy igen fontos kérdést: hol lesz a bemetszés, amin keresztül a megfelelő méretű és alakú implantátum végül bekerül a helyére. Alábbi, sorozatom zárócikke a metszések megtervezését, a lehetőségeket foglalja össze.

Metszés kell, de hol legyen, hol lehet?

Milyen lehetőségek vannak a metszések elhelyezkedését illetően, és mit kell tudni az egyes megoldásokról?
Mellnagyobbítás esetén a bemetszés tervezésekor a legfontosabb, hogy úgy helyezkedjen el, hogy az implantátum helyének kialakítása és behelyezése a lehető legbiztonságosabb és legpontosabb legyen. Így talán érthető, hogy mennyire fontos, hogy a lehető legtökéletesebb rálátást és hozzáférést biztosítsa a mellplasztika során. A kialakuló heg mérete alapvetően függ az implantátum méretétől; minél nagyobb az implantátum, annál hosszabb metszés szükséges a behelyezéshez.

 

Alapvetően 3 lehetséges megoldás létezik, melyet a plasztikai sebészeti beavatkozásokban használnak:

  • mell alatti redőben történő metszés
  • a mellbimbó udvaránál történő metszés
  • a hónaljban történő metszés

A mell alatti redőben ejtett metszések előnye, hogy innen lehet a legjobban feltárni az érintett területet, a szimmetria kialakítására itt van a legkedvezőbb lehetőség, és a heget a melltartó és a fürdőruha teljesen eltakarja később. Ez a leggyakrabban használt technika; lényegében elmondható, hogy a mellnagyobbító műtétek jelentős részénél a bemetszés a mell alá kerül. Az ismételt beavatkozások, korrekciók során is leggyakrabban ezt a bemeneteli utat választjuk, függetlenül az előzőleg használt technikától, mivel ezen keresztül fér hozzá közvetlenül a szakember legjobban a mell érintett területeihez.

A második lehetséges megoldás, hogy a mellbimbó udvarának szélén ejtünk egy félköríves metszést, és ezen a metszésen keresztül készítjük elő az implantátum helyét. Ez a módszer csak azoknál jöhet szóba, akiknek a bimbóudvara elég nagy, annak mérete elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy az itt ejtett metszésen az implantátum átférjen – ezért a behelyezendő implantátum mérete is korlátot szab ennek a lehetőségnek. Sóoldattal töltött implantátumoknál gyakori megoldás volt ez az elmúlt évtizedekben, mivel ezeket az implantátumokat csak a behelyezést követően töltötték fel teljesen, és csak végleges helyén alakították ki a végleges méretet. Ugyanakkor a szilikonnal töltött implantátumok esetén manapság ez a technika már nem számít a gyakran használt megoldások közé.

Hónaljban történő metszés esetén a beavatkozás során endoszkópot használunk, ez az eljárás bonyolultabb, de kellő gyakorlattal elsajátítható. Hátránya, hogy a megfelelő szimmetria kialakítása nehezebb, és a szükséges eszközök nagyon költségesek. Ugyanakkor a heget nem takarja semmi – felemelt kar esetén egy kivágottabb, ujjatlan nyári ruhában a heg mindenki által láthatóvá válik. Szintén kevésbé szerencsés ez a választás, mivel a hónalj tele van verejtékmirigyekkel, így a fertőzés veszélye nagyobb.

Olvasni lehet még az interneten a köldökön keresztüli behelyezésről is, de ezt a gyakorlatban valójában nem használjuk. Feleslegesen kockázatos, feleslegesen terheli a szervezetet, és létezik több jobb, megfelelőbb megoldás!

Remélem, hogy mellnagyobbítással foglalkozó cikksorozatom választ adott sok, ilyen esetben felmerülő kérdésre. Így felkészültebben tudnak döntést hozni egy esetleges beavatkozást illetően. Amennyiben mégis lenne további kérdésük, elérhetőségeimen állok rendelkezésükre.

2017. március 05.dr. Viczián CsabaCímkék: , , , , , ,

Warning: Undefined array key 0 in /home/viczianp/public_html/wp-content/plugins/cardoza-facebook-like-box/cardoza_facebook_like_box.php on line 924